Konferenciával ünnepelte 20. születésnapját a Vezető Informatikusok Szövetsége – az MTA Akadémia Klubban akadémikus előadásokkal.
Ha a lényeget nézzük, ugyanazokkal a problémákkal kell szembenézniük az IT-vezetőknek, mint húsz éve, ám a részletekben sok minden megváltozott. Ez a sebességben mutatkozik meg a leglátványosabban. Mint azt Bödör László, az OTP Mobil CIO-ja, a záró panelbeszélgetésben mondta, a felhasználók türelmi ideje minimálisra csökkent, hogy nem szeret és nem akar várni, legyen az vásárlás, banki átutalás vagy bármilyen más online művelet.
Röviden így lehetne összegezni a Vezető Informatikusok Szövetsége (VISZ) huszadik születésnapja alkalmából rendezett konferencia tanulságait, amelynek előadásai igazodtak a helyszín szelleméhez. Az előadók többsége ugyanis az akadémiai szférából, pontosabban a legjobb magyar egyetemek valamelyikéről érkezett, és olyan aktuális kutatásokról beszélt, melyek az infokommunikációs technológiákra is hatnak.
Állandóság és változás
A programot Takács Tibor, a VISZ elnöke nyitotta meg, majd Mester Sándor, Computerworld lapigazgatója, a szervezet alapításának kezdeményezője helyezte történeti összefüggésbe a VISZ megalapítását. Juhász Miklós, a Stratis vezető partnere – aki szintén ott volt az alapítók között, akkor még a Pannon GSM CIO-jaként – pedig azt tekintette át, hogy mennyiben változott a CIO-k vállalati szerepe és feladata az elmúlt húsz évben. Előadásának végkicsengése lényegében megadta a konferencia alaphangját. A lényeg ugyanaz, mint húsz éve: az üzlet segítése. Az pedig, hogy ez a támogatás milyen módon valósul meg, hely- és iparágfüggő.
A technológia változás sebessége ugyanakkor komoly kihívás a szervezeteknek – és ezáltal a CIO-knak, így igencsak felértékelődik a jövőállóság – kapcsolódott Juhász Miklós előadásához a Corvinus Egyetem oktatási rektorhelyettese, Szántó Zoltán, akik az egyetem Szociológia és Társadalompolitika Intézetén belül 2016-ban létrehozott Jövőképesség-kutató központ munkatársa. A rektorhelyettes hangsúlyozta is: a központ elnevezése nem véletlen, nem jövőkutatással foglalkozik. A jövőképesség egy olyan tulajdonság – mondta a rektorhelyettes –, amely biztosítja, hogy egy entitás fennmaradjon. Ez azonban a folytonos változás képességét jelenti.
Magáról a jövőkutatásról, pontosabban annak módszertani hátteréről Hideg Éva egyetemi tanár beszélt. A jövőkutatás a múlt és a jelen adatai alapján próbál becsléseket adni a jövőre. A Corvinus egyetem oktatója szerint az információtechnológia legújabb módszerei, mindenekelőtt a big data és az adatbányászat nagy segítséget nyújt a jövőkutatóknak. Különösen a változások mintázatainak feltárásában segítenek.
Határterületek az informatikában
A Pázmány Péter Egyetem Információs Technológiai és Bionikai Karának docense, Iván Kristóf a bionika és az informatika kapcsolatát mutatta be. A bionika az ő felfogásában az a határterület, ahol a biológia és az elektronika összeér.
Az oktató szerint az egyik legérdekesebb terület az ember-gép interfészek kérdése. Több példát is hozott arra, amely ennek a problémának a megoldására irányult. Mint mondta, bár komoly eredményeket ért el ez a tudományterület, de például az agyműködéssel vezérelhető protéziseknél is nagyon sok a megoldandó feladat, hogy valóban használható legyen.
Szintén egy aktuális kutatási területről, az önvezető autók problémaköréről beszélt Kiss Domokos, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Karának Alkalmazott Informatika Tanszékének oktatója. Mint mondta, az önvezető autók fejlesztése szerteágazó probléma. Bár látványos sikereket értek el a fejlesztő cégek, például a Google vagy a Tesla, egyelőre még több lépcső is van az autonóm autóig. A következő lépcsőfok az lesz, amikor az embernek csak akkor kell beavatkoznia, amikor az autót irányító rendszer nem tudja optimálisan megoldani a közlekedési helyzetet. Ez azonban felvet egy komoly dilemmát, ugyanis itt belép az ún. túlzott bizalom paradoxona. Az ember nagyon hajlamos bízni a technológiában. Ha az autó egy ideig megbízhatóan működött önállóan, hiába írja elő a kézikönyve, hogy figyelnie kell a vezetőnek, hogy bármikor beavatkozhasson. Csakhogy minél kisebb százalékban kell figyelnie a vezetőnek, annál veszélyesebbé válnak az autók, mert a vezető annál kevésbé lesz kész arra, hogy bármelyik pillanatban visszavegye az irányítást az automatikától.
Kiss szerint egyébként továbbra is kérdés, hogy a teljes automatizáció – amiben a Google is gondolkodik – megvalósítható-e, vagy csak egyre fejlettebb ún. vezetéstámogató rendszerekkel élünk majd együtt.
Pataricza András egyetemi tanár, a BME Méréstechnika és Információs Rendszerek Tanszékének oktatója BME-n folyó blockchain-kutatásokról beszélt. A bitcoin elosztott főkönyvi rendszere nem csak pénzügyi területen használható, hanem olyan helyen is, ahol fizikai eszközök, például okosmérő eszközök is bekapcsolódnak, ráadásul a rendszerek szabályozási költsége is radikálisan csökkenthető. Egy angol példát említett, ahol 65 millió fogyasztót szolgál ki 62 erőmű elektromos árammal. Az angol fejlesztés a rendszertervezés fázisában van, ahol már elkészültek az első szimulációk is.
Maga a kód nagyon egyszerű, és nem is az a lényeg Pataricza szerint, hanem a mögöttes logika, ami bármilyen területen a folyamatok gyorsítását, titkosságát és hamisíthatatlanságát biztosítják.
Így lesz valóság a virtuális valóság
Az utolsó előadás, melyet Takács Barnabás, a Drukka Startup Factory kutatója tartott, a virtuális és a kiterjesztett valóság világába engedett bepillantást, meglehetősen látványosan, hiszen a szakember gépe előtt állva gesztusokkal vezérelte a prezentációját.
Takács, aki tizenöt éve foglalkozik a területtel, hangsúlyozta: egyelőre a VR nem váltotta be azokat a piaci reményeket, melyeket a piackutatók jósoltak, ennek ellenére globálisan nagyon nagy tőkét fektetnek a cégek ebbe a területbe, jóval nagyobbat – utalt vissza Pataricza András elődaására –, mint a szintén nagyon hájpolt blockchainbe. Csak a Facebook 2 milliárdot költ a VR-jellegű fejlesztésekre, az összes költés pedig több tízmilliárdra rúg. Mindez ráadásul olyan technológiára megy, aminek egy részéből még gyakorlatilag semmi sem látszik.
Miközben 2016-ra azt jósolták a piackutatók, hogy globálisan mintegy 15 millió VR-eszközt fognak eladni a gyártók. Ez azonban hiú remény volt. A HTC VR-eszközének eladásait például 2,5 millióra tervezték, ehhez képest eladtak belőle 140 ezret. Ennek ellenére Takács szerint a technológia tíz éves távlatban alapvetően fogja befolyásolni a kommunikációs kultúránkat.
Az AR annyival van jobb helyzetben jelenleg, hogy alapvetően B2B területen alkalmazható, így sokkal stabilabb üzleti modellt is lehet rá építeni.
Takács szerint egyébként ennek a két technológiának az egyik legnagyobb hatása az, hogy komplex, online és folyamatosan működő IT-infrastruktúrát követel meg rengeteg ahhoz kapcsolódó szolgáltatással. Maga a folyamat mindenkit érint, és a vállalatokat, illetve szolgáltatásaikat is át fogja alakítani.
Emögött társadalmi változások is állnak. A fiatalabb generáció már a 3D-s, virtuális térben játszódó online játékokon nőtt fel, ami átalakítja szemléletüket, de még a vezetői képességeiket is, hiszen jellemzően ilyen játékokban kisebb csoportok működnek együtt.
Egyelőre Takács szerint a virtuális világok még laposak és üresek, de mint fogalmazott, „koszosak, hogy valóságosabbnak tűnjenek”.